Thomas
-Tényleg szükséges ez?- kérdeztem miközben futó pillantást vetettem a képernyőre
A nevem Thomas, vagy
legalábbis azt hiszem ez a nevem, kissé homályos az életemnek az a része
ami előtt a VESZETT nevű intézménybe kerültem volna, mint tudós.16 éves
vagyok. Kutatóként dolgozom az A szektor, Megfigyelés osztályon.A
dolgom az, hogy megfigyeljem az Alanyok agyának egy bizonyos részét amit
úgy hivunk: Halálzóna.
-Minden szükséges amit
teszünk.-válaszolt az öreg tudós, monoton hangon –Mindent meg kell
tennünk az adatokért. Alany A7 pedig nem könnyíti meg a feladatunkat.Nem
reagál azokra a változókra, amikre a többiek igen.
Titokban mosolyra húztam a szám sarkát.
Igen, A7 egyáltalán nem
könnyű eset, ezt én is belátom.A VESZETT tudósai, akik közé én is
tartozom, több módszerrel is próbáltak kiváltani belőle egy bizonyos
reakciót, de nem sikerült.Legtöbbször viccesnek találtam a füstbe ment
próbálkozásokat, ennek ellenére nem mertem kinevetni őket.Tudtam, a
projekt túl komoly ahhoz, hogy ezen kuncogjak.Noha megesett, hogy
nevethetnékem támadt volt a félre sikerült akciókon.A7 néha pont
ellenkező képpen reagált, mint amire számítottunk. A tudósokkal
próbálkoztunk már több változóval is: A7 nem reagált A4 és A6
zsarnokoskodására, sem más alany fenyegető, esetleg barátságos
viselkedésére.A legjobban az bosszantott, hogy A7 viselkedése néha már a
közömbösség határát súrolta.
Aztán a tudósokkal úgy
döntöttünk új változót hozunk be.Először A7-es személyiségével
ellentétest küldtünk le közéjük.Nem működött.A7 karaktere dominánsabb
volt és nem kaptuk meg a kívánt eredményt.A második próbálkozás viszont
már igérkezőbbnek tűnt:egy hasonló személyiséggel rendelkező alanyt
küldtünk a Tisztásra.A dolog egész jól kezdett alakulni, az egyetlen
bökkenő az volt, hogy a srác nem sokáig bírta a Tisztáson.A kutatók
rányomták az aktájára az 'ELHALÁLOZOTT' pecsétet.Ez a terv sem
működött.A többi próbálkozás, még ennél is kevesebb reakciót váltott ki
A7-ből.
Ha kellene jellemeznem,
azt mondanám, hogy A7 egyfajta magányos farkas.Teszi a dolgát és próbál
életben maradni, de nem igazán kötődik senkihez.Talán egy kicsit mintha
A3-hoz tartana, de ez is változó.A7-nek meglepően kihágóak a
hangulatingadozásai.
A képernyőre
meredtem.Már régóta dolgozom együtt az idős tudóssal, de néha még most
is meglep, hogy mennyire ridegen tud beszélni ezekről érző lényekről
amiket mi csak úgy hívunk: Alanyok.Kísérletezünk rajtuk, teszteljük a
mentális és fizikai képességeiket, változókat hozunk be a környezetükbe,
hogy lássuk hogyan reagálnak rá és minden nap elteltével kiértékeljük
őket.
-De ez persze nem azt
jelenti, hogy különleges.-folytatta a doktor, ezzel kirántva a gondolat
menetemből –Igen, kissé eltér a többitől, de nem sokkal, ő is csak egy
alany.Ha a fizikai képességeit nézzük, akkor egy esélyes Jelölt.Nekünk
nem kell mást tennünk csak meg kell találnunk a megfelelő változót ami
hatására megkapjuk a kivánt eredményt.
Hát persze, mert ez
olyan egyszerű mint egy matek egyenlet.Az alany adatlapját böngésztem.
A7 egy 17 éves, 175 centi magas, ázsiai fiú, fekete hajjal és barna
szemekkel.Kiváló fizikai kondicióval és kolerikus temperamentummal
rendelkezik, ennek ellenére viszont racionális gondolkodás és
döntéshozás jellemzi.Ja, és persze tengernyi szarkazmussal meg lett
áldva ez a kölyök, amin néha még én is jól szórakozom.
-Mégis milyen változóra gondol, Dr.Moore?-kérdeztem, miközben a homlokom ráncoltam
A képernyőn most az
Alanyok tesztelési helye, ahogyan ők nevezik a 'Tisztás', jelent meg.Az
arcok között megkerestem A7-et, aki a tábortűz bal oldalán ült,
körülvéve azokkal a fiúkkal, akikkel nap mint nap bejárja az
Útvesztőt.Azt hiszem 'futóknak' (vagy furároknak?) nevezik magukat.A7
körül beszélgetés folyik, de ő nem kapcsolódik bele.
-Olyasvalami kellene ami...-motyogott mély hangon a doktor
-Ami ketyegésre
bírja?-kérdeztem elgondolkodva, noha azt hittem Dr.Moore meg fog szólni a
nem-laborba-illő nyelvhasználatom miatt, ami, megjegyzem, nem lenne az
első eset
-Pontosan, Thomas.-bólintott és én mereven tovább figyeltem a képernyőt
A7-től kérdez valamit
az egyik Alany, azt hiszem A13 az.A7 pedig válaszol, de olyan arccal
mintha teljesen hidegen hagyná a kérdés.Mégis mi késztetné őt
'ketyegésre'?
-Talán ha riválisa lenne..-gondolkodom hangosan
-Nem hiszem, hogy ez a Változó módosítana valamit.Csak ugyanaz történne mint amikor A20-at leküldtük.
-Nem, nem úgy gondoltam.-magyaráztam és ráncoltam a szemöldököm-Ha nem egy posztért versengene, hanem valami másért..
-Látom a potenciált az
ötletben, Thomas, megpróbálhatjuk.-Dr.Moore nem is hagyta hogy
befejezzem a gondolatom, mert felállt és megveregette a vállamat, de
éreztem hogy a gesztus rideg
–És te tudod, hogy mi az a Változó, nem igaz?
Moore felkapta az asztalról az aktáját.
-Együtt fog dolgozni Teresa Agnes-el, a B. csoport-ból.-mondta és bólintottam –Vegye fel vele minél hamarabb a kapcsolatot.
A doktor az aktájával a kezében kiballagott és magamra hagyott gondolataimmal.
Régóta dolgoztam együtt
Teresával, ha jobban belegondolok, talán a projekt kezdete óta. Azóta
csak futólag, a folyosókon találkoztam vele.Mindketten túl elfoglaltak
voltunk ahhoz, hogy több időt is eltöltsünk együtt.A gondolat, hogy újra
együtt lehetek vele mosolyt csalt az arcomra.
Szórakozottan a
képernyőre néztem.A kamera túlsó végén A7 mereven a tűzbe bámul.Aztán
valamiért felkapja a fejét és egyenesen a kamerába néz.Tisztában vagyok
vele, hogy nem tud a kameráról és hogy ezt nem szándékosan csinálta,
ennek ellenére farkas szemet nézek vele, míg A7-et valaki megböki és
elfordítja a fejét.
Néhány percig még elgondolkodva bámultam a képernyőt.Aztán eszembe jutott Dr.Moore és úgy döntöttem munkához látok.
Ennek a srácnak fogalma sincs mi vár rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése