A Változó (TMR-Minho)- 7.Fejezet

Minho

Frissen gyült haraggal és egy adagnyi fáradtsággal ballagtam a szobám felé.Éppen most jöttem Nick tárgyalásáról.Miután elvertem James-t és a csurom vér és halálra rémült Zöldfület a Kóroncokhoz vittem, Newt elráncigált a vezérhez, hogy tisztázzuk az egészet.
Nick persze engem hibáztatott mindenért.De én sem hagytam magam.Az egész tárgyalás vitává fajult és Newt választott minket szét.

James-t megszúrták a Siratók.
Mióta a Kóroncok megerősitették, ez James rohamának az oka, csak ezen kattog az agyam.
Én vagyok az Előljárója, miért nem vettem rajta észre? Mikor szúrhatták meg?
Pedig száz százalékosan biztos vagyok
benne, hogy mikor még egy szobában aludtunk kutya baja sem volt.Az szembe tűnt volna.James csak 4 napja költözött ki a közös hálótermünkről. Minden rendben volt vele, legalábbis látszólag.

Leroskadtam a székbe és a szobám hideg falának támasztottam a hátam.Tompának éreztem az agyam és kimerült voltam, de tudtam, ha le is fekszek, nem fogok tudni elaludni.
Nincs nyugtom.
James és a Futárok az én felelősségem.Valahol elszúrtam. Bököttül elszúrtam.

De hol? Egész végig jó parancsokat osztottam.
Amikor kimentem Nick gyűléséről, az egyik Futártól azt hallottam, hogy James kifutott az Útvesztőbe, amikor esett az eső.Azt mondják csak heccből ment ki, meg hogy fogadás volt az egész.Nem reagáltam rá azonnal, azt hittem csak egy pletyka.Most belegondolva viszont valószínűnek tartom.Nem felügyeltem a Futárokra, amikor a cellában kuksoltam.Nick hibájából, hogy nyomatékositsam.

Most már nem is tudom, hogy kell-e bűntudatot érezzek.Tulajdonképpen ha James-t akkor szúrták meg, amikor megtiltottam, hogy kimenjen, nem kellene bűntudat marjon.A saját szakállára ment ki, de mégis úgy érzem én is tehetek az egészről.Minden Futáromért felelek.

Most viszont egy Futáromat fogják kivégezni.

Holnap este száműzzük James-t az Úvesztőbe.Elküldjük meghalni.

Nekem végig kellesz néznem az egész ceremóniát majd megadnom a kegyelemdöfést, az utolsó löketet mielőtt bezáródik az Útvesztő szája.James az én arcomat fogja utoljára látni.

Egy halk kopogás szakitotta félbe zajos gondolataimat.Miután azt mondtam szabad, lassan kinyilt az ajtóm és Zöldfül tétován besétált rajta.Felpattantam a székből a meglepődéstől. Mindenre számítottam, de arra hogy Zöldfül fog bekászálódni az ajtómon, na erre nem.

Mielőtt még mondhattam volna valamit, Zöldfül hozzám szökkent és szorosan átölelt.A meglepődéstől belém szorúlt a levegő, amikor a lány vékony karjaival körülölelte a mellkasom.Feje szegycsontomnál pihent.Egy pillanatig azt hittem képzelődtem, mert szipogott.Valamiért ösztönösnek éreztem, hogy visszaöleljem. Magamhoz szorítottam Claire-t, éreztem a vadul kalapáló szívét. Melegség öntötte el az arcom és biztos voltam, hogy az szívem is maratont fut.Akaratlanul is, de megéreztem hajának az illatát és próbáltam ellenállni a kényszernek, hogy a kezem végigfusson a lány hátán és megállapodjon a derekán.

Zöldfül felemelte a fejét és elkezdte letörölgetni könnyeit, máris hiányoltam a karjait magam körül.Nem húzódott el tőlem, sőt, most még közelebbnek éreztem, mint ezelőtt valaha.Ő nem nézett a szemembe, de én nem birtam ki, hogy ne kapjak az alkalmon, azt hiszem most tűzszünet van köztünk. A szemei kisírtak voltak, az arca kipirult.Több horzsolást és ütésnyomot láttam az arcán, az alsó ajka fel is volt sértve.A nyakán vörös kéznyomok voltak. Hirtelen nem is éreztem szánalmat James iránt, düh tört rám és bosszúvány, mert ezt tette az én Zöldfülemmel.

Zöldfül zavartan felköhögött, hogy az ajkáról végre a szemére vonja a figyelmemet.

-Köszönöm.-mondta halkan, nekem pedig nem jött, hogy higyjek a fülemnek

-Mit köszönsz? Azt, hogy megmentettelek James-től, vagy azt hogy nem köptelek be Newt-nál, mert loptál a Futároktól? -vontam fel a szemöldököm, Zöldfül szeme elkerekedett

-Mindkettőt.

-Akkor ezekért nem két ölelés jár?- vigyorogtam, mire ő nevetni kezdett

-A másikat majd megkapod máskor.-válaszolt huncut mosollyal és próbált eltolni magától

-Igéred?

-Igérem.

Ha tényleg magamnál akartam volna tartani, Zöldül nem tudott volna ilyen egyszerűen kicsusszanni a karjaimból.Nem akartam erőltetni a dolgot, igy is el tudom képzelni mennyi öngyőzködésbe kerülhetett Zöldfülnek ide eljönni és minden büszkeségét legyűrve köszönetet mondani.Ez a lány legalább annyira makacs mint én.Viszont a gesztus fölöttébb meglepett és be kell ismernem, jól is esett.

Thomas

-Sokkal radikálisabb lépésekre kell elszánnunk magunk, mint azt gondoltam.Ilyen iramban semmire sem megyünk.

A tekintetem nem akart Dr.Moore-ra tévedni, mert féltem kiolvasni valamit is a szeméből.Nem akartam tudni milyen lépéseket akar rákényszeríteni az Alanyokra. Pontosabban mondva A7-re.
Tudom, hogy tiltott dolog szánalmat érezni az Alanyok iránt, de nem tehetek róla.Már az életemhez tartozik a megfigyelésük.Mindent tudok róluk, mintha személyesen ismerném őket.Tilos a szubjektiv nézőpont, de mégsem tudok minden empátiát kiverni magamból.

Vélemémyem (és Teresa véleménye) szerint A7 sokat fejlődött a projekt kezdete óta.Igaz, hogy a projekt ideje meghosszabbodott és ezért Dr.Moore nem volt lelkes.Egyáltalán.
Ma (reggel?) besétált a laboromba miközben dolgoztam, kiküldte Teresát (azzal az ürüggyel, hogy a B szektorban keresik) és kijelentette, hogy ő lesz a projekt osztályvezetője.Lefordítva magyarra, naphosszat a nyakamon fog ülni és parancsokat fog osztani.Remek.

Bátorságot veszek magamon és Dr.Moore rideg szemébe nézek.

-Mégis milyen lépésekre gondol, doktor?