A Változó (TMR-Minho) 8. Fejezet

Author's note: Ebben a fejezetben van néhány elég véres jelenet, önbántalmazás, sötétebb hangulat. A rész nem vészes, de ha nem szereted az ilyesmit, akkor csak óvatosan. 

Claire

Egyik baj jön a másik után.Először James, most meg Minho.
Nem, szó sincs arról, hogy Minho megőrült volna, habár én ezt sem zárnám ki. Az a helyzet, hogy azt mondják semmi esély sincs rá, hogy még egyszer lássam.

Azt hittem Gally csak szivatott, amikor azt mondta sirathatom a 'hős futómat'. Nem hittem neki,mig nem magától Newt-tól hallottam, hogy aznap Minho nem tért vissza az Útvesztőből.

Minho nem ért vissza mielőtt bezáródtak a kapuk.

Azt mondják Nick is vele volt.Egyikük sem tért vissza.

Istenem, azt hittem kiszaladnak a lábaim alólam, mikor meghallottam. Nem hittem a fülemnek, elfutottam az Útvesztő szájához, kifaggattam minden Futárt, mindent megtettem. Mindenkitől ugyanazt a választ kaptam: Minho nem fog visszatérni. Inkább el kellene fogadnom a tényt, hogy elvesztettem, mintsem hamis ábrándokkal hitetsem magam.

A Futárok azt mondják valami 'Sirató' nevű lények járnak az Útvesztőben éjszaka.Még senki sem élt ott túl egy éjszakát. SENKI.

Az nem lehet.Minho vissza fog jönni. Vissza kell jönnie.Még tartozom neki.

Émelygett a gyomrom és annyira elsápadtam, hogy Clint kimenőt adott nekem estéig. Nem is bújtam elő a vackomból egészen vacsoráig.Az ágyamon feküdtem és összekuporodva merengtem. Chuck egyszer jött és kopogtatott az ajtómon, de nem válaszoltam neki, úgyhogy azt hitte nem vagyok bennt.

A vacsora közelében már kirángattam magam a kunyhómból, hogy megkeressem Newt-ot.
Nem találtam meg, így az ebédlőbe felé vettem az irányt. Útban felé hallottam, hogy a többiek máris azt beszélik, Newt milyen vezér lesz. Máris elfelejtették volna Nick-et?
Úgy vettem észre örülnek, hogy Newt vette át a vezetést.Newt lesz a vezér és Alby megmarad a vezér jobbkéz szerepnél.

A vacsoránál nem is ettem semmit.
Nem volt étvágyam és folytonosan egy keserű ízt éreztem a számban.Newt nem tudom hol csatangolhatott, mert nem jött oda hozzám. Gondoltam, megünnepli, hogy vezér lett. Az asztal olyan üres volt Newt, Nick és Minho nélkül.Igen, Minho nélkül is. Akármennyire is küszködöm a büszkeségemmel, el kell ismernem, hiányzik a Futárom.Megállás nélkül egymás agyára mentünk meg minden, de nélküle olyan más minden.

Úgy gondoltam, megkeresem Chuck-ot, hogy legalább valaki ismerős mellett legyek.
Elmentem a Futárok klikkje mellett, akaratlanul is, de belehallgattam egy kicsit a beszélgetésükbe. Arról beszéltek ki legyen az új Előljáró. Gombóc lett a torkomban.
Végül a Tűztől távol Newt-ot pillantottam meg az egyik farönknek támaszkodva.

Másra számitottam.
Újjongásra, győzelmi beszédekre, ilyenekre.Már az első héten rájöttem, a Tisztáson nagyon fontos a pozició. De az újdonsült vezér egyes egyedül ült és valami bizarr szinű italt kortyolgatott. Talán egyedül akarja élvezni a sikerét, gondoltam. Mikor meglátott, gyenge félmosolyba húzódott a szája és én leültem mellé. Sietősen végignézett rajtam és kérdezés nélkül a kezembe nyomott egy pohárral az italból. Megcsapott az ital enyhén alkoholos szaga. Honnan szereztek ezek alkoholt?

-De én nem kérek.-ellenkeztem, de Newt nem vette vissza a poharat

-Segít legyűrni ezt az egészet.

Szóval erről van szó.
A fiú szemébe néztem és megértettem.
Newt gyászol.

Sokáig ültünk egymás mellett, de én nem tudtam meg sem szólalni.Nem jöttek a szavak. Newt sem mondott semmit, halkan kortyolta az italát. Körülöttünk a többi fiú lármázott. Nyomasztó volt köztünk a csend, néha annyira beszélhetnékem támadt, de mire megfogalmaztam magamban mit is akarok, elszállt a lelkesedésem. Mégis annyira nyugtalan voltam.Newt fegyelmezettnek tűnt, mintha magában már helyre rakta volna a gondolatait, érzéseit. Irigyelltem, mert vele ellentétben én fuldoklok. Mintha vízben vergődnék egy mentőmellényért. Egy nagy káosz volt az egész bennsőm. Érzések kavalkádja. Úgy éreztem, csak végre a helyükre kell tennem a dolgokat.

Hirtelen felpattantam.

-Késő van.-mondtam és Newt vadul felkapta a fejét -Megyek aludni.

Newt nem válaszolt, csak lassacskán felállt. Lehajolt, hogy letegye a kezében maradt italát, de megingott. Reflex szerűen megtámasztottam míg visszanyerte az egyensúlyát. Megéreztem Newt alkohollal telitett lehelletét. Elég sokat ihatott.
Segítettem neki eltámolyogni a szobájáig. Newt nem volt nagyon részeg, mert nem beszélt félre vagy vetette rám magát, úgy tűnt inkább a fáradtság miatt támaszkodott rám. Fél kézzel kinyitottam a szobája ajtaját, ő pedig félig-meddig a falnak támaszkodva bement. Már éppen jó éjtet akartam kivánni és elmenni, amikor Newt megragadta a kezemet. Nem rántottam ki, de felhúzott szemöldökkel néztem rá.

-Maradj.- suttogta, de közben a tekintete rajtam sem volt, hanem a padlóra szegeződött -Kérlek.

-Newt.. nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

-Kérlek.-rám nézett szomorú szemekkel, amire nem tudtam nemet mondani- Valakivel beszélnem kell, különben megbolondulok. Esküszöm megbolondulok.

Megértően bólintottam. Teljes mértékben megértem őt.
Newt leült a székre, én pedig jobb híján lecsüccsentem az ágyára. Elmélyülten nézett maga elé, nekem viszont zajos gondolatok kavarogtak a fejemben. Idegesen harapdáltam az ajkamat, vártam hogy Newt szólaljon meg először.

-Nem kérsz inni?

Megráztam a fejem.

-Helyes.-bólintott és fészkelődni kezdett a székében -Nekem sem kellett volna ennyit innom.

Csendben egyetértettem Newt-tal.

-Csak jó lenne megszabadulni ettől a gondolattól.- mormogta inkább magának, mint nekem

-Az ital semmit sem fog jobbá tenni, Newt.

Newt fáradtan sóhajtott és a fejét az öklének támasztotta.

-De én annyira nem akartam ezt, Claire. Én nem akartam főnök lenni. Nekem jó volt csak másodiknak lenni. Azt tenni amit Nick mond, osztozni vele a felelősségen, néha meghallgatni Alby tanácsait, meg ilyenek.-morgott miközben erősen ráncolta a szemöldökét - Mindig is csodáltam Minhót, mert annyit törődik a Futárjaival.

Az utolsó mondaton elcsodálkozva húztam fel a szemöldököm.Newt viszont komolyan nézett rám.A szeme azt mondta: nem hiszel nekem? Azt láttam, hogy Minho nagyon odafigyel a Futárjaira, de én nem nevezném ezt törődésnek. Ez nem anyáskodás, hanem kemény apai szigor, aminek előbb vagy utóbb megérik a gyümölcse.

-Sajnálom, hogy nem ismerhetted meg jobban.

-Én is.- suttogtam és meglepődtem magamon

Kezdtem elgondolkodni azon, hogy vajon tényleg meg akartam volna ismerni Minhót?

-Te milyen régóta ismered?

-Ismertem.-javitott ki-Ezt akartad mondani, nem?

-Ő még nem a múlt.

-De nem fog visszatérni, Claire.-sóhajtott, mire nekem visszaköltözött a tompa fájdalom a mellkasomba -Még soha senki sem tért vissza.

Lehorgasztottam a fejem és nem birtam Newt-ra nézni. Tudtam, hogy csak jót akar,mert nem akarja hogy csalódjak, de én nem akartam hallani a valóságot. Most nem. Túlságosan reménykedem, hogy visszatérhet.
-Két éve ismertem már.

Két hosszú év lehetett, gondoltam és újra Newt-ra szegesztem a tekintetem.

-Nem is tudom miért barátkoztunk össze. Arra sem emlékszem, hogy hogyan. -Newt félmosollyal a száján csóválta a fejét -Tudod, Minhóval elég rizikós út megbarátkozni.Rajtam kivül nem is tudom, ha volt-e olyasvalaki akivel megosztott személyes dolgokat. Jó, persze, ott volt a többi Futár akiket tanitott, meg egy volt többi Futár akiket tanitott, meg egy volt futár, Ed.De egyikükkel sem tudatta az érzéseit, gondolatait.Igaz, a véleményét rengetegszer megosztotta velünk.

Hirtelen eszembe jutottak Minho szarkasztikus beszólásai és elmosolyodtam.

-Egyikük sem ismerte úgy, mint én.

Newt-ot néztem és azon gondolkodtam most mi kavaroghat benne.

Ő mindig mosolygott, mindenkinek segitett és ha csak ránéztem eltöltött a pozitív energia és a jókedv.Ő volt az egyetlen ember itt a Tisztáson aki tényleg próbált segiteni nekem és nem csak szivatni.Ő volt az első akivel beszélve úgy éreztem ő meg tud érteni.
De most annyira összetört.Két barátját is elvesztette ma este, ráadásul a vezéri szerep is rá fog holnaptól hárulni.A szeme sápadtan csillogott.

Nem tudom, mikor szenderedtem el, de azt tudom, hogy Newt ágyában ébredtem.Még nem kelt fel a Nap, éppen csak szűrkült.Vissza akartam aludni, de egy nyöszörgő hangra figyeltem fel. Óvatosan kinyitottam a szemem.

Newt a földön térdepelt és egyik kezével a haját markolta.
Keservesen, visszafolytottan sirt. Fel akartam pattanni az ágyról, de nem volt lelki erőm. Volt egy olyan érzésem, hogy jobban teszem, ha nem adok magamról tudomást.
Próbáltam továbbra is nyugodtnak tettetni a légzésemet, nehogy gyanút fogjon. Közben próbáltam kitalálni mi is történik éppen.

Newt tédepelve zihált és remegő kézzel csinált valamit. Nem láthattam mi az, mert pont háttal állt nekem. Fájdalmasan felolditott, mintha valami kínozná. Összerezzentem. Először arra gondoltam a gyász vagy esetleg bűntudat bántja, de ez inkább fizikai, mint lelki kínnak tűnt. Hogyha fáj valamije miért nem megy el a Kóroncokhoz? Newt magában beszélt, elfolytottan könyörgött valakinek vagy valaminek, hogy hagyja abba.

Mintha nem is Newt-ot látnám.
Olyan mintha egy torz tükrön keresztül nézném.

Newt hevesen feljajdult, én pedig elhatároztam magam.Először a fiú fájdalomtól eltörzult arcára pillantottam.Az arca falfehér, de a szemei be vörösek voltak. Patagban csorogtak a könnyei, fényessé téve egész arcát.Véresre harapdálta az ajkát a visszafolytott orditásoktól.

Newt pólójának ujja fel volt gyűrve. Behúnytam a szemem, hogy összeszedjem magam. Sejtettem mit fogok látni, de nem akartam bizonyos is lenni benne. Csenden arrébb fészkelődtem az ágyon, hogy még többet lássak. De azonnal megbántam amit tettem, mert ekkor folyadék cseppeket pillantottam meg a padlón. A hajnali fény kacéran csillant meg sötét felületükön. Elsápadtam.

Vér volt.

Thomas

A7 és A4 a VI.Szektorban futottak. Már több mint 6 órája voltak az Útvesztőben. Két Sirató üldözte őket. Az egyik Siratót viszont én irányitom.A Sirató én voltam. A kezem egy pillanatra megremegett, a Sirató így majdnem elkapta A4-et.

'Meg kell tenned, Tom.' suttogta Teresa a fejemben 'Nem várhatunk túl sokáig..'

Ő a másik Siratót irányitotta.A képernyőtől felnézve futó pillantást vetettem a lányra.

'Nem akarok fájdalmat okozni, Teresa. Én nem akarok ölni...'

'Ha nem tesszük meg most, kegyetlenebb sors vár rá ha Moore visszajön...'

Teresa magabiztosan markolta a vezérlőt. Nekem viszont remegett a kezem.

'Nem tudom.'

'De meg kell.'

'Tudom.'

Gyors pillantást vetettem A7 és A4 életjeleire. A7 nagyon jól birja, megedződött Futársága közben. A4 viszont ilyen iramban nem sokáig húzza, dehidratált és sérült.
A másik Sirató, aki Teresa irányitása alatt volt, lecsapott. Nem kapta el egyik Alanyt sem, de A4 néhány lépés után megbotlott. A7 pár méter után megtorpant.

'Itt az esélyed, Tom.'mondta Teresa telepatikusan

Egy másodpercnyi időm sem volt dönteni.
A Sirató kamera szemén keresztül A4-re néztem. Kétségbeesetten lihegett, úgy tűnt már nincs is ereje felállni.A4 kegyelmet Nem is voltam önmagam. Azt sem tudtam mit csinálok, csak erősen nyomagattam a vezérlő gombjait.

'Most már elég, Tom.'

Felocsudva a kivörösödött ujjaimra pillantottam.

'Már nincs életjele.' hallottam Teresa hangját a fejemben

Az adrenalin zuhatag elmúlt, félve néztem a képernyőre. A4 vérbe fagyva feküdt a saját vértócsája közepén.

Felpattantam a székemből és a mosdóba rohantam.

A4 még mindig a szemem előtt lebegett.
Lehajoltam a mosdó fölé, hogy még egyszer hányjak.

-Tudod, hogy ez nem a te hibád, Tom.-mondta nyugtató hangon Teresa

Ó, dehogynem, gondoltam.Még mennyire, hogy az enyém, Teresa.

Csak egy szétmarcolt tetem maradt belőle, ennyi. Félig leválasztott végtagok, kilógó belső szervek, patagzó vér. Már nem is nézett ki embernek. Talán már én sem vagyok az. -Nem tudom, hogy fogom viselni ha mégegyszer meg kell ölnöm valakit.-mondtam és megtöröltem a szám, a hántorgó gyomrom viszont nem hagyta annyiban

Teresa a vállamra tette a kezét.Felemeltem a fejem, a mosdó tükrében láttam viszont magam.Falfehér arcomon csupa rémület és undor keveréke ült ki, fekete fürtjeim pedig mind összekuszálva. Istenem, úgy nézek ki mint aki menten összeesik.

Ez lennék én? A szemem nem is ilyen. Ez egy sirató szeme, gondoltam elsápadva

Farkas szemet néztem önmagammal.A tükörben lévő alak ajka gúnyos vigyorba torzult.

Elborzadtam magamtól. Teresa hátulról átölelt, de én undorodva fordultam el a tükörtől és kiviharzottam a mosdóból.