A változó (TMR Minho) 1. Fejezet

Claire

Mikor kinyitottam a szemem semmit sem láttam.Korom sötét vett körül.Fogalmam sem volt, hogyan kerültem ide.Ijedten próbáltam valami emlék után kutatni a fejemben, de mindhiába.Minél jobban erőlködtem emlékezni, annál erősebben hasított belém a felismerés: semmire sem emlékszem.Nem jutott eszembe, hogy kerültem ide vagy, hogy ki vagyok.Egy pánikhullám csapott át rajtam.

Egy gondolat villant át az agyamon: A nevem Claire. Fogalmam sem volt, honnan vettem ezt, de pillantnyilag a nevem volt az egyetlen dolog amibe kapaszkodni tudtam.

Aztán megszólalt egy éles, gépies hang és minden elkezdett mozogni körülöttem.Lassú, de halk gépi zajt hallottam.Kigyúlt egy kicsi, piros lámpa az egyik falon, így valamicskét láthattam a helyből.Nem túl biztos lábakkal álltam fel, úgy döntöttem körülnézek.Gyorsan rájöttem, hogy ez nem nagyon megy, mert már az első lépésnél szinte összecsuklott a lábam, meg kellett kapaszkodnom helység falában, ami meglepetésemre rácsos volt.

Mint egy ketrec.

Az egész hely mozgott és az volt érzésem hogy egy liftben vagyok.Az apró lámpa fényében négyszögletű tárgyak körvonalát pillantottam meg. Annak ellenére, hogy a lábaim nem akartak engedelmeskedni, elkászálódtam a tárgyakhoz, amikről kiderült, dobozok.

Ezzel az információval sem tudtam sokkal többet kezdeni, de úgy gondoltam kezdetnek megteszi.A helység tetejét nem láttam, ezért megpróbáltam felmászni a dobozokra.

Szerencsémre az egyensúlyérzékem hű maradt hozzám, így sikerült a dobozok tetejére másznom anélkül, hogy lepottyanjak.A tető is éppolyan rácsos volt, mint a hely többi része, noha volt egy bemélyedése aminél valószínüleg kinyilik.Minden erőmet beleadva próbáltam szétfeszíteni, de nem ment.Nem ért nagy meglepetés.

Segítségért kiáltottam, de nem érkezett válasz.

A csendes gépi hangot egy erősebb váltotta föl és valami azt súgta jobb lenne, ha lemásznék. Idegesen kezdtem lekászálódni, a kelepelő hang pedig egyre erősödött.Már az utolsó dobozon voltam mikor a szerkezet hirtelen megállt.Az erő amivel megállt, kilendített az egyensúlyomból és a padlón landoltam.Éles fájdalom nyilalt bele a bal kezembe, mire én feljajdultam és csak reménykedtem, hogy nem tört el.Egy pillanatig mély csend volt. Csak a szaggatott légzésemet hallottam.A lámpa, ami eddig piros volt, élénk zöldre váltott és a plafon elkezdett mozogni.A bemélyedés réssé változott és lassan szétnyílt.

A résen olyan érős fény sütött be, hogy el kellett fordítanom a fejem. 

Minho

A többiek már körben álltak és vártak, mire James-el odaértünk a Dobozhoz.Ha valami izgalamat kelt a Tisztáson, persze a Siratókat leszámítva, akkor az a Doboz.Már mindenki tűkön ülve várta, hogy megpillanthassa a dobozt, ami hasznos cuccok mellett egy Zöldfülüvel is 'megajándékoz' minket, a Tisztás lakóit.Elismerem, legbelül én is kiváncsi vagyok az újoncra, mint mindenki más.Habár a Zölfülűek annyira idegesítőek, mindegyik ugyanúgy viselkedik, ugyanazt kérdezi, satöbbi.Az agyamra mennek a kérdéseikkel.Mindig abban reménykedem, valaki olyat kapunk, aki segít kijutni ebből a francos Útvesztőből.Egy új futó jól jönne, vagy egy kiváló szónok vagy vezér, ha esetleg Nick-el történik valami.

Gép csikorgás hallatszik, kicsit előre tolakodok, hogy láthassak valamit.Hallom ahogyan kinyilik a Doboz fedele.A tömegen izgatott morajlás megy végig amikor Newt óvatosan lemászik a Dobozba, hogy segítsen a Zöldfülűnek.Próbáltam előre birkózni magam, de nem ment így csak Gally vállánk át tudtam megpillantani a Dobozt.

-Ez egy lány!-kiáltott fel hirtelen Newt

Általános döbbenet volt jellemző, többek suttogni kezdtek. Nem is csoda, hisz még soha eddig nem küldtek közénk egy lányt sem.

Az Alkotóknak talán megváltozott a terve?

Az első gondolatom az volt, hogy az Alkotók jól kicsesztek velünk.Miért? Mert egy lányt küldtek.Mire mennénk mi egy lánnyal?! Na jó, talán kitalálnánk valamit, de akkor is.Miben segítene nekünk kijutni az Útvesztőből? Hm? Mellesleg ezzel felborítják az eddig felállított békénket is a Tisztáson. Az Alkotók most biztosan karba tett kézzel ülnek és marha jót röhögnek rajtunk.Remek.

-Az enyém!-kiáltott fel egy bökött, a nagy tömeg miatt nem láttam ki az

-Nem is, az enyém!

-Én láttam meg először!

-Kopj le plotty, én már lestoppoltam!

-Hogy néz ki?

-Biztos, hogy ez egy csaj?

Nick csendre intett mindenkit.A Doboz mélyéről egy nagyon sápadt Newt nézett fel ránk.

-Gyerünk, segítsetek már feljönni nekik, ti bökött agyúak!-szólalt fel Nick, mire már pattant is Ben és Winston, hogy kisegítsék Newt-ot és a lányt a Dobozból

Gally vállán át megpillantottam Zöldfület.Newt félig-meddig a karjaiban tartotta, biztosan azt hitte, hogy el fog ájulni.Nem ez lenne az első eset, amikor egy Zöldfülű elájulna.Először nem láttam az arcát, mert vörös haja a szemébe lógott.Mikor Newt ki akarta seperni a szeméből a hajat, a lány ijedten felkapta a fejét.Zöldfül rémülten nézett ránk, Newt és Nick pedig próbálták megnyugtatni.Újra lesütötte a tekintetét.Még a helyemről is láttam, hogy a Zöldfül remeg.Ennyit Newt nyugtató szavairól.Gúnyos, de keserű, mosolyra húzódott a szám.Nick kezet akart fogni Zöldfüllel, de ő úgy neki más tervei vannak.Newt tovább bíztatta, mire a lány felemelte a tekintetét a földről és Nick szemébe nézett.Láttam valami parázslást Zöldfül szemében, ami azt súgta nekem, hogy Newt-nak nem kellett volna elengednie a kezét.Szólni akartam Newt-nak, de már késő volt. Zöldfül hasba könyökölte Newt-ot, Nick lábára lépett és futásnak eredt.

A pillanatnyi meglepettségtől mindenki mozdulatlan volt.Newt a fájdalomtól mérgesen szusszant egyet.Gally egy piszkos megjegyzést tett a csajra.

-Valamelyik Futó fusson már utána, ti bököttek!-kiáltott Nick, jól kihangsúlyozva a 'futó' szót

Üldözőbe vettem Zöldfület.

Hosszú haja borzolódott a szélben.Egy pillanatra hátra nézett és találkozott a tekintetünk.Egész gyorsan fut.Ahhoz képest, hogy egy lány, teszem hozzá vigyo-rogva.Gyorsan behoztam a hátrányomat, már csak egy méter választott el minket.De ő hirte-len irányt váltott, újra egy kis helyet nyerve közöttünk.Láttam, hogy Zöldfül a régi megfigyelő torony felé veszi az irányt, biztosan fel akar rá mászni.Hátra pillantottam és láttam, hogy nyomomban fut James is. Helyes. Mire visszafordultam, Zöldfül már a torony létrájánál volt.A harmadik lépcsőfokon volt, mikor én is mászni kezdtem. Megragadtam a bokáját, hogy lehúzzam.Úgy tűnt, Zöldfülnek viszont más ötletei vannak.Egy másodperc töredékéig elvonta a figyelmem az arcából kilibbenő vörös haj, de a másik pillanatban már éles fájdalmat éreztem az arcomon.

Zöldfül orron rugott.

Ez a csaj bököttül orron rugott!

Az orromhoz kaptam, de ez rossz lépés volt, mert Zöldfül kirántotta a lábát a másik kezem szórításából és én elvesztettem az egyensúlyom.A földet érés kipréselte az összes levegőt a tüdőmböl.Levegőért kaptam majd felnéztem a toronyra, hogy lássam Zöldfül meddig jutott. Meglepetésemre a torony tetejéről pillantott vissza rám és meg mertem volna esküdni, hogy egy önelégült mosolyt láttam az arcán.Felhúztam a szemöldököm és dühösen fújtattam.

James odaért hozzám és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen, én viszont inkább kérdőre von-tam, hogy miért nem rohant a lány után.James csak felvonta a vállát. Gyáva. Vér izét éreztem a számban, aztán eszembe jutott a vérző orrom.Dühösen félre löktem James kezét és feltápászkodtam egyedül a földről.Hangosan elkáromkodtam magam.

Közben a többiek is ide értek.Nick is legalább annyira feldúlt volt, mint én.Newt megkérdez-te, mi történt az orrommal, de én csak leintettem.Nem láttam több okot arra, hogy többiek-kel együtt felbámúljak a toronyra, így elindultam, hogy kezdjek valamit a csúnyán vérző orrommal.Még hallottam, ahogyan többiek azon tanakodnak hogyan szedjék le Zöldfület.Bököttül sok sikert hozzá!

-Hagyjátok csak. -hallottam Newt nyugodt hangját -Egyszer úgyis csak lejön.

Claire

Csak akkor éreztem magam biztonságban, mikor láttam, hogy az összes fiú elment a torony elől.

A hátamat a korlátnak támasztottam és mély levegőket kezdtem venni.Lassacskán jutott el csak az agyamig, hogy mit is tettem pontosan.

Tagoltan felevenítettem a dolgokat.Először kihúztak abból a szerkezetből amiben idejöttem, megijedtem mikor láttam, hogy mennyi fiúval vagyok körülvéve.Ráadásul valami Zöldfülűnek, meg bököttnek neveztek.Egyik szót sem értettem.Kétségbe voltam esve.

A nagydarab srác beszélni kezdett hozzám, de én semmit sem értettem a szavaiból.Aztán nem tudom mi ütött belém, de hasba könyököltem az engem tartó szőke fiút és futni kezdtem.

Egy pillanatig reménykedtem, hogy elfuthatok, de aztán megláttam, hogy egy másik fiú utánam rohan. A fiú eszméletlen gyorsan futott, nekem pedig ki kellett találnom valamit. Megláttam ezt a rozoga fa tornyot.Már két fiú kergetett, mikor a toronyhoz értem. Az egyik fiút orron rúgtam, amikor megfogta a bokám, a másik pedig már nem mert utánam mászni.

A gyávaságának borzasztóan örültem.Az első fiú aki utánam futott hangosan szitkozódni kezdett és úgy nézett fel rám mintha a puszta tekintetével ölni tudna.Istenem, ha lemegyek, biztosan kicsinál.

Nem sokára megérkezett a többi fiú is.

Nem tudom mennyi ideig állhattak a torony előtt, de a nap már magasan járt mikor az elsők heves káromkodás kíséretében felhagytak az álldogálással.Többen megpróbáltak felmászni hozzám a létrán, de én nem hagytam, hogy messzire jussanak.Elkezdtem ledobigálni a fejükre mindent amit itt fenn találtam. Egy idő után mind feladta és dühösen odébb állt.

Gondolatban megpróbáltam összeszámolni hány fekete pontot zsebelhettem be tőlük a húzásaimért.Hát, jó sokat.

Egyet gyomron könyököltem, egynek a lábára tapostam, egyet orrba rúgtam és ég tudja hányat találtam el, amikor kihajítottam a cuccokat a toronyból.

Az arcomat a tenyerembe temettem.Talán jobb lett volna, ha hagyom magam.Ezzel az akciónnal csak borsot törtem az orruk alá. Dühösek rám és ez se nekik, se nekem nem jó.

Még mindig fájlalom a bal kezem és most már biztos vagyok benne hogy a dolog komoly lehet, mert a fájdalom állandó lett.Talán ellátták volna a kezem, ha nem hősködöm annyit, gondoltam keserűen.

A nap lemenőben volt, a korlátnak támaszkodva kinéztem a toronyból.A fiúk tábortűzet gyújtottak és nagy zsivajt csaptak.Dél felől egy hideg szellő fújt és én megborzongtam.A hasam korogni is kezdett.

A pisze szőke fiúnak igaza volt, egyszer úgyis le kell mennem.