A Változó (TMR-Minho) 11 Fejezet

Minho

Sötét volt, de egyáltalán nem érdekelt. Meleg kezek simultak a karomhoz, megállva a bicepszemen. Reméltem, hogy nem hallja mennyire dobog a szívem. Csak túl dramatizálod, ezt az egészet, mondtam magamnak, Hisz csak a dolgát teszik. Próbáltam nem arra figyelni mit művelhet velem. Nem nyitom ki a szemem. Így mindkettőnknek jobb lesz. A levegő belém szorult amikor a haját éreztem valahol a nyakam környékén.

- Ne idegeskedj. - mondta fél komolyan

A hang irányából arra következtettem, milyen közel van most hozzám. Ráadásul még a hang majdnem a fülem mellől szólt. Most hogyan várhatja el, hogy ne legyek ideges? Így is alig tartom féken a légzésemet.

- Kész, kinyithatod a szemed.

A szemhélyam felpattant és egyből Claire-t kerestem a szememmel. A lány az ágyam szélén ült és engem nézett, az ajkán huncut mosoly nyugodott. Vörös haja kibontva, a fürtök beborították a vállát, néhány olyan hosszú volt a karom csiklandozta.

- Tudod, mit nem értek? - kérdezte pimasz mosollyal

- Magad? Mert akkor nem te vagy az egyetlen.

Claire küldött egy olyan nem-vagy-vicces nézést, de a szeme mosolygott. Felhúztam a szemöldököm.

- Vicces. De nem. Téged nem értelek. - rázta lassan a fejét - Nem félsz kimenni az Útvesztőbe, ahol Siratók vannak, de megrettensz egy tűszúrástól.

- Nem igaz. - vágtam rá gyorsan - Mindet álltam. Hányszor döftetek már belém tűt, ti Kóroncok?

- És hányszor nézted végig? - kuncogott Claire - Még akkor is fintorogsz, ha kötést cserélek.

Most én néztem csúnyán Claire-re. Nem rettent meg, inkább szembe röhögött és óvatosan megveregette a karom. Már el is felejtettem, hogy a kezét ott felejtette. Az érintése bizsergető érzést váltott ki, de nem állt szándékomban kimutatni ezt az arcomon. Hadd higyje, megsértett. Nem mintha annyira komolyan vette volna, látszott rajta, hogy csak szórakozik rajtam. Játszani akarsz, Claire? Akkor legyen!

- Hogyan mersz így elitélni egy Futárt?

Claire kezét a szívére tapasztotta, egy bánó arckifejezéssel. Visszafolytottam egy kuncogást. A lány közelebb csúszott az ágyamon.

- Bocsáss meg, már el is felejtettem, milyen komplex személyiségek vagytok ti, Futárok. A hozzám hasonló pórnép nem tudja ezt eléggé értékelni. - mondta mély megbánással a hangjában, szép színészi alakítás volt -De én feltétlenül ki akarlak engesztelni.

-Ejnye, Zöldfül, talán megbocsátok. - válaszoltam, most már nem álltam meg, hogy ne üljön ki egy gúny mosoly arcomra

-Hála az égnek! Legalább nem lesznek álmatlan éjszakáim emiatt.

- De, van egy pár feltétel, Zöldfül.

Claire szemöldöke felszökött. Mi az, csak most kezdődik a móka! A lány rosszat sejtve nézett a szemembe.

- És mi lenne az? - kérdezte óvatosan

Claire

- Már kifogyóban vagyunk a fájdalom csillapitóból is. - mondtam, titokban a halántékomat dörzsölve, a dolog sokkal sürgősebb volt, mint azt ki akartam mutatni

- Holnap kapunk szállítmányt. - nyugtatott meg Clint és előre engedett a sorban

Halkan megköszöntem neki. A sor mindig kilométeres volt vacsora időben. Előttem egy Téglázó állt, aki meglepetésemre köszönt nekem. Viszonoztam a gesztust és magamban örültem annak, hogy egyre jobban sikerül beilleszkednem ebbe a furcsa társaságba. Mondjuk, az is benne van a pakliba, hogy a srác azért köszönt nekem, mert tegnap én láttam el. Clint megérintette a vállam, a figyelmem újra felé irányítva.

- Claire, kérhetek valamit tőled?

-Persze. - bólintottam és félig felé fordultam

- Holnap reggelre meg kellene írni a listát a szükséges dolgokkal az Alkotóknak. Nem szívesen terhelnélek vele...Tudod, Jeff nincs mostanában jól, és nekem nincs ma időm összeírni, egy hosszú gyűlésen kell lennem.

- Rendben, megírom a listát.

Clint elmosolyodott és megveregette a vállam. Már el is felejtettem, hogy a kézfogás mellett ez a másik mozdulat amit úgy használnak, mintha kötelező lenne. Fáradt vagyok, de ha tényleg nincs ki megcsinálja, akkor kisegítem.

- Kapok egy délutáni kimenőt érte?

- De csak ha egy szót sem szólsz Alby-nek.

Nem igazán éri meg, de mégis elvállalom. Ha éppen délutáni kimenőt akarok, azt Jefftől is megkaphatom ingyen, de a fenébe is, ő éppen teszi a beteget. Sóhajtottam és tartottam a lépést a sorral.

Vacsora után semmi kedvem sem volt a csoportok Előljáróihoz menni és elkérni a szükséges eszközök listáját. Newt felajánlotta, hogy segít nekem, de én visszautasítottam. Igazából, nem is tudom miért. Valamiért, azóta az éjszaka óta nem találom a helyem a közelében. Rosszuk érzem magam, olyan mintha hazudnék neki. A legjobb lett volna, ha már másnap reggel beszélek vele és tisztázzom mit láttam. Azon gondolkodtam már, hogy talán túlhajszoltam magam és csak képzelődtem. De a vércseppek nem tüntetik el magukat. Kiráztam a Newt-ról való gondolataim, és inkább a dolgomra koncentráltam.

Annyira azért mégsem panaszkodhatom, az Előljárók többsége kézséges volt, például Zárt vagy Serpenyő. De aztán ott volt Winston aki nem bírta ki hogy ne tegyen pimasz és mocskos megjegyzéseket. Már megtanultam, hogy egyszerűen nem kell felvenni őket, ő csak ilyen. Megaztán, én vagyok az egyetlen lány itt, néhány fiú tényleg nem bírja ki, hogy ne próbáljon becserkészni.

Winston átnyújtotta a listát. A szemmel átfutottam, csak tárgyak voltak rajta.

-Tudod, szerintem mi nagyon jól együtt dolgoztunk volna.

Nem reagáltam rá.

-Csak kár, hogy Kötésagyú lettél.

Fel sem emeltem a tekintetem, csak ajtó felé indultam.

- Majd ezt mégegyszer amikor a kezed varrom össze.

Idegesen nyeltem egyet. A Téglázók raktára előtt álltam. Tök hülyén éreztem magam. Annyira ódzkodtam bemenni oda, ahol a többiek állították, Gally van. Ökölbe szoritottam a kezem és nagy levegőt vettem. Csak próbáljon kezet emelni rám! Magam bátoritottam és pillanatnyilag bántam, hogy nem hoztam magammal Newt-ot. Magabiztosnak álcázott lépesekkel bementem a raktárba. Belül hangokat hallottam, kalapálást meg fa csúszását fán. Gally dolgozott. Valahogy soha sem gondoltam volna ezt róla, hogy a kegyetlen, seggfej külső alatt igenis dolgos. Na jó, Gally az akiről beszélek, nem? Arról aki bekötött karral is harcra kényszeritett. Ne fényezzük!

-Csak a listáért jöttem.-mondtam határozottan, a karomat összefonva

Gally felnézett a munkájából és egy gyűlölködő pillantást vetett rám.Nyugi, én sem jószántamból vagyok itt, akartam mondani. Forrni kezdett a vérem a pillantása alatt, inkább elviselnék még két Winstont, minthogy vele beszéljek.

-Remélem tudsz irni, Zöldfülű.- mondta arrogánsan és lassan megközelitett

-Másképp nem lennék itt.

Forgattam a szemem, ő pedig ráncolta méretes szemöldökét.

-Akkor irdÉ 1.000 szög, 5 kalapács, 10 köteg drót, 1 fűrész...-diktálta és én pedig fürgén irtam, ügyeltem arra, hogy ne le maradjak, csak égne az arcom visszakérdezni valamire

Amikor befejezte, elraktam az irószert és a papirost. Kerültem Gally tekintetét, és az ajtó felé indultam. A Téglázó viszont erőteljesen visszarántott, megragadva a karomat. Már nem fájt a bal karom, de a fogásától mégis valami belém nyilalt. Megpróbáltam kirángatni a kezem a szoritásából, de az acélnak tűnt. Nem engedett, de én sem.

-Azt hiszed, okos vagy, mi Alkotó? -szegezte nekem a kérdést, ami annyira váratlanul ért, hogy még replikázni sem tudtam hirtelen

A karom nem tudtam tovább magam felé húzni, már igy is borzasztóan fájt. Az viszont még jobbat ütött bennem, már más is nevezett ennek, Alkotónak. James, a volt Futár. Félelemhullám söpört végig rajtam. Deja vu.

-Azt gondolod, hogy biztonságban vagy és senki sem tud rólad, mi? -a hangja szemrehámyással és arroganciával telitett, düh öntött el, ami jó kis egyveleg volt a félelemmel

-Nem tudom miről beszélsz!

-Nagyon is tudod, miről beszélek. Nem csak én tudok rólad, Alkotó.

-Miről beszélsz?! -védekeztem és továbbra is a szoritásából készültem kitörni - Talán megszúrtak, vagy mi a fene?!

Gally sötét nevetést hallatott, a hátamon futkosott a hideg. Hogy a fenébe jutok ki ebből a helyzetből? Átkoztam a saját hülyeségem amiért nem hoztam magammal senkit. Senkit. Egyedül vagyok ezellen a óriás ellen.

-Látod, még ezt is tudod, Alkotó. Igen, egy évvel ezelőtt megszúrtak és visszatértek bizonyos emlékeim. Te voltál bennük, segitettél nekik kinozni minket. -köpte felém a szavakat, a hangja gyűlölettől és undortól fröcsögött, a szeme ölni is képes volt

De hát én semmit sem tettem. Esküszöm!

-Engedj el, Gally, azonnal!

-Mi lesz ha nem, huh? Hivsz erősitést? - gúnyolódott és bennem kezdett elhatalmasodni a pánik, mi lesz velem? Hisz senki sem tudja, hogy itt vagyok!

-Engedd el a karom, most!

-Könyörögj!-válaszolta és erősitett a szoritásán, én visszafolytottam egy nyögést, ő pedig látványosan élvezte a szenvedésem

-Nem!

De ekkor váratlanul rám mosolygott a szerencse, mert egy hang a nevemet kiáltotta,  felénk közeledve. Gyorsan felismertem a hangot, Newt volt az. Nem tudja, mennyire örülök neki. Az Előljárónak is rá kellett jönnie, vége a mókának, legalábbis részéről. Gally vonakodva, de mély undorral, ellökte a kezem. A marka helyen vöröslött a bőr, a kezem nyomban oda is kapott. A fiú szeme égetett ahogyan még egyszer felém fordult:

-Egy szót se merj szólni. Senkinek. Akinek fecsegsz, meghal. Figyelünk. Ha ki mered nyitni a szád, talán összevarrt szájjal fogsz egy szép reggel felébredni, ha egyáltalán megéled a hajnalt.