A Változó (TMR Minho) 3 fejezet

Claire

Az első napom azzal telt, hogy Newt magyarázatát hallgattam és próbáltam megjegyezni. Több-kevesebb sikerrel.A Tisztás szókincse meglepően színes.Csak a hülye szóra több mint 10 szinonímát hallottam.
Kezdem már kapisgálni a Tisztás hierarchiáját: Nick az abszolút vezér, Newt a vezérhelyettes, Alby a vezér jobbkeze, aztán jönnek az előljárók, a többiek pedig, akik a ranglista alján vannak, ugrálnak a vezér kedve szerint.Ahogy láttam, Nick nem éppen az engedékeny fajta.Az előljárók is elég tekintélyt parancsolóak, de én nem bizom bennük.

Newt azt mondta az első munka napom a Ekéseknél lesz.A munkát Zárt, az előljáró, fogja nekem nekem kiszabni és ő is fogja eldönteni, hogy maradhatok-e ha szeretnék.Nem hiszem, hogy szeretnék.Gyorsan rájöttem, az Ekés munkát nem nekem találták ki.Zárt csendes srácnak tűnik, de legalább nem rosszindulatú.Az egész napot végiguntam,de itt az igazi mártír Newt volt.Mivel utánam kell néznie, ma ő is a Ekéseknél dolgozott.Amikor arra gondoltam, hogy ennél nem lehet semmi sem lehet lelombozóbb, csak Newt-ra néztem és jobb kedvre derültem.Szegény, szörnyen savanyú képet vágott. De én megértem a fájdalmát.
Nem, kizárt hogy ezt a munkát választom.

Megkönnyebbültem, mikor Zárt azt mondta mára befejeztük.Newt arca is felragyogott.
Még volt egy kis idő a Tűzig, de én úgy gondoltam lepihenek, így a kuckómhoz ballagtam.A kuckóm tulajdonképpen csak egy kunyhó, egyetlen egy szobával.Ott aludtam tegnap este is.Nem egy hangulatos helyiség, de megteszi.Legalább távol van többi fiútól.

Amikor a kuckóhoz értem, megtorpantam, úgy tűnt mintha sírást hallanék.Hirtelen azt hittem képzelődöm a fáradtságtól.Tovább hallgatóztam, de a hang nem szűnt meg.A hang irányába indultam és a kuckóm háta mögött meg is találtam a hang forrását.Az a kisfiú volt, akit a tegnap olyan csúnyán elvert Gally.Koszos vörös haja szemébe lógott és fúldokolva sírt.Nem vette észre, hogy ott vagyok, míg le nem hajoltam hozzá.Egy pillanatig rémült képet vágott és próbált eliszkolni tőlem, de én gyengéden megfogtam a vállát.

-Mi a baj?

-Se-semmi.-szepegte és elkezte letörölni a könnyeit

-A semmiért nem sír az ember.Gyere, talán tudok segíteni.

A kisfiú rázta a fejét.Egy pillanatig azt hittem megént kitör belőle a sírás.

-Nem tudsz rajtam segíteni.-nyöszörögte és törölgette a szemeit

-A többi fiú az?-kérdeztem, de
reménykedtem, hogy a válasza nem-Bántottak?

Bátorításképp megfogtam a kezét, de ő felszisszent, ezzel megválaszolva a kérdesemet.

-Ezt Gally csinálta, igaz?

A fiú bólintott, én pedig a szememmel vizsgáltam meg a kezét.Nem tűnt komolynak, de sok horzsolás volt rajta.El kellene menni vele Jeffhez.

-Voltál már a Kóroncoknál?-az utolsó szó nagyon erőltetett volt, még nem igazán szoktam meg ezeket az új szavakat

-Nem.-mondta és bátortalanul folytatta-A többiek nyámnyilának hívnának.

-Én elmehetek veled, és biztosíthatlak, hogy senki sem fogja megtudni.-ajánlottam-Szeretnéd?

Egy pillanatig habozott, majd félénken bólintott.Ezt egy apró sikernek tituláltam.Csendesen a Kóroncok épülete felé sétáltunk.Kezdtem derüsebben látni a dolgokat, mert a fiú már nem szipogott, szótlanul követett.

-A nevem Claire.-szóltam váratlanul-És a tied?

-Chuck vagyok.-mondta csendesen

Az épülethez értünk és magamban imádkoztam, hogy ne legyen bezárva az ajtaja. Lenyomtam a kilincset. Bingó! Nyitva maradt, biztosan Jeff hagyta úgy, tegnap is Clint rászólt, hogy zárja be. Kösz, Jeff, jövök neked eggyel.
Chuck-kal besétáltunk, leültettem a székre és kötszer után néztem.Mikor megtaláltam, lehuppantam a másik székre és tisztogatni kezdtem a sebeit.Meglepetésemre, szótlanul tűrte, még csak fel sem szisszent.Talán nem is csinálom ezt annyira rosszul.

-Ezért bajba kerülhetsz, igaz?-kérdezte halkan

Megvontam a vállam és rámosolyogtam.Ennyit megér.Chuck halványan visszamosolygott.

-Semmi baj, bajkeverésben már úgy is veterán vagyok.

Minho

Nyugis nap volt, csak egy Sirató üldözött meg az Útvesztőben. Hamarabb is értem a Tisztásra, mint általában.Miután elvittem a jegyzeteim a Térképszobába, úgy döntöttem felkeresem Newt-ot.Felcsendült a vacsora jelzés, így inkább az ebédlő felé vette az irányt.A vacsorámmal teli tállal leültem Newt mellé.

Zöldfül, aki megérkezése megállás nélkül Newt-hoz van ragadva, most velem szemben ült.A levegő hüvős volt közöttünk.Az elején jó formán még úgy csináltunk mintha tudomást sem vennénk a másikról, de kis idő elteltével Zöldfüllel palástolás nélkül bámúltuk egymást. Na, de nem úgy.
Hidegen méregettük egymást.Zöldfül minden pillantása annyira provokáló volt, hogy nem bírtam ki, hogy ne válaszoljak neki. Méreg öntött el, akárhányszor ránéztem, mert eszembe jutott megrugott orrom és a még nagyobb sebet kapott hírnevem.

-Öhm,ő itt..-mutatott be váratlanul Newt

Zöldfül kék szemei kiváncsian fúródtak belém, és mintha egy szikrányi félélmet láttam volna benne.Talán a hírem máris megelőzött? Kiseperte a haját a szeméből.

-Minho, a Futárok előljárója.-fejeztem be helyette magabisztos vigyorral

Kinyújtottam a kezem, Zöldfül pedig rutinosan kezet fogott velem.Még sosem tartottam a kezemben ilyen finom és törékeny kezet.A bőre hófehérnek látszott az én sötétebb bőrszínem miatt.Egyet pislogtam, mire újra az arcára néztem, ő pimaszul mosolygott.

-Én Claire vagyok, a Lányok előljárója.

Newt röhögni kezdett.És vele együtt sokan az asztalnál.Remek! Ennek a csajnak újra sikerült hülyét csinálnia belőlem. Oké, 2-0 a te javadra Zöldfül, de még fordul a kocka.

A vacsora többi része viszonylag eseménytelenül telt.Rájöttem, hogy Zöldfül puszta jelenléte is kihoz a sodromból.Amikor csak tehettem, megmutattam mekkora tehetség vagyok szarkazmus terén.Nem ért nagy meglepetés, mikor rájöttem, nem én vagyok az egyetlen éles nyelvű kettőnk között.Zöldfül figyelemre méltóan elsajátította a Tisztásunk szlengjét.

Valahogyan még bosszút kell állnom.Minden haragomat a kanál szorításába és Zöldfüllel vívott bámulás-csatámba öltem. Akármennyire is dühös voltam, nem tudtam nem észre venni, mennyire szép.Ha most éppen nem töltene el a méreg, talán még flörtölnék is vele.

-Hé, neked meg mi a bajod?-Newt megbökte a vállam, én pedig felmordúltam

-Semmi, bökött.

Zöldül kuncogott én pedig szúrós pillantást vetettem rá.

Vacsora után a Tűz mellett üldögéltem a többi Futárral együtt és néztük a bírkózást. Elmosolyodtam, mikor megláttam egy bizonytalan arcú Newt-ot.Zöldfül próbálta szegényt elráncigálni valamerre.Newt megrázta a fejét, mire Zöldfül püffögve elengedte a fiú kezét és otthagyta.Newt felvont szemöldökkel rám nézett, mire én vigyorogva megráztam a fejem. Szegény bökött, jól kikapta ezt a csajt.Zöldfül céltalanul csatangolt a többiek között, egy pillanatra találkozott a tekintetünk és azt hittem ide jön hozzám.Felhúztam a szemöldököm, mire Zöldfül csak grimaszolt és sorkon fordult.Morcosan elfordítottam a fejem.Nem is érdekel hova megy.

Claire

Semmiképpen sem akartam a Futár fiúhoz ülni.Elegem volt már belőle.Inkább megkerestem Chuck-ot.Egyedül üldögélt és elmosolyodott, amikor meglátott.Lehuppantam mellé a földre. Néhány percig váratlan csend ült körülöttünk.Chuck szólalt meg először, azt mondta hogy már nem is fáj annyira a keze.Ez jobb kedvre deritett.

-Kóronc kellene legyél.

-Lehet.-mondtam bizonytalanul-De még egy vannak munkák amiket ki sem próbáltam.

-Ma volt az első munka napod?

Bólintottam és fanyarul mosolyogtam.

-Igen.Ekés biztosan nem leszek.

A kisfiú felnevetett, játékosan vállba bokszoltam. Elgondolkodva meredtem magam elé, hirtelen eszembe jutott, hogy Minho le sem vette a szemét rólam egész vacsora alatt .

-Chuck, kérdezhetek valamit?

-Persze.-bólintott és bizalmasan felé fordultam

-Elég kínos lenne ha más fiútól kérdezném meg, ezért úgy gondoltam, neked teszem fel a kérdést: Hogy nézek ki?

-Vörös hajad van és kék szemed.Nem vagy pufók, mint én.Inkább sápadt vagy.-vágta rá gondolkodás nélkül, aztán ártatlanul elpirult -Ja és szép vagy.Legalábbis a Futárok előljárója ezt mondta, Newt rábólintott és még Nick sem javitotta ki.

Thomas

Elmélyülve bámultam a képernyőt, amikor Dr.Moore besétált a laboromba.Felkaptam a fejem és gyorsan bepötyögtem néhány adatot.Nem fogok magamnak hazudni, az utóbbi két órában az égvilágon semmit sem haladtam, csak a Tisztás lakóit nézegettem.Na meg Teresával beszélgettem.Úgy gondoltam egy kis munkát színlelek.Nem hiszem, hogy Dr.Moore bevette, de egy próbát megért.A doktor magához szorította az aktáját és hátamhoz állt.Úgy állt ott mint egy prédára leső sas.

-Nos, hogyan halad a kísérletünk A7-tel?

-Jól, Dr.Moore.-próbáltam magabiztosnak tűnni-Teresával már megcsináltuk az analízis tervét.

Az idős doktor abnormálisan világos kék szemei szigorúan mértek végig.

-A 'jó' soha sem elég.-dörmögte szigorúan

-Azzal, hogy leküldtük közéjük A38-at, eredeti nevén B12-őt, igenis biztató eredményeket kaptunk.Az alanyok többségétől már nyertünk is adatokat.

Dr.Moore bólintott, de az arcán láttam, hogy nem elégedett.Ő sosem elégedett.

-És A7?

Haboztam, fogalmam sem volt mit feleljek.A38 és A7 interrakcionáltak, de nem túl fényesen. Nem tagadom, megmosolyogtam A38 harciasságát.Most viszont a két alany kerüli egymást és ez nem túl biztató.Lassul a folyamat.

-A dolog még folyamatban van.

-Nos, Thomas, remélem ez a folyamat pozitív kimenetű lesz.-dörmögte és egy árnyalatnyi fenyegetést észleltem a hangjában